2020. október 23., péntek

Az írósuli átalakítása, új kurzusok születése

konyv, laptop, siker tintája

Az elmúlt fél év nagyon izgalmas volt. Rengeteget gondolkoztam, milyen új alapra helyezzem az íróiskolai oktatást. Nyolc éve zajlik az írósuli, és ideje megújítani. Végül a 4 hetes gyakorlati kurzusok bevezetése lett ez, és a zsánerspecifikus oktatás. Egyik típusa a világépítési kurzusok, másik az atmoszférateremtő kurzusok. (Majd 2022-ben jönnek a karakterközpontú, és információadagolásra épülő gyakorlati kurzusok is. Ezeknek a tananyagát még át kell gondolnom, mert az infoadagolást borzalmasan nehéz tanítani.)

Amikor összeállt a rendszer, leültünk az oktatókkal, és meglepetésemre Kozma Réka (az Így neveled a regényedet gazdája) javasolta, hogy ha már reform, akkor oktassuk az egyik kedvenc zsánerét, a pszichothrillert is. A thriller kezd elindulni idehaza, de nem elég erőteljesen használják az eszköztárat, és hátha ezt oktatással meg lehet támogatni. Bele is vettük a kurzuskínálatba. Az evolúciós félelmek, és a tudattalan szorongások nagyszerű pszichológiai téma, és ha lesz időm, jegyzeteket majd én is fűzök Réka tananyagához.

2020. október 3., szombat

Hogyan lehet valakiből szerkesztő?

toll és papír

(Részlet excentrikusbagoly 2018-as, nagyon alapos interjújából, ahol a szerkesztői létről kérdezett :)) 

Egészen pontosan mi mindent csinál egy szerkesztő?

Az egyik ág a fordítás utáni szöveggondozás. Ezt régen két szerkesztő végezte, az egyikük szerkesztett, a másik összevetette a forrásszöveggel a szerkesztést. Manapság sok helyen már egy szerkesztő végzi.

Másik ág a magyarok szerkesztése, én ezt a vonalat viszem, erről tudok a legtöbbet. Ha döntés születik egy kézirat kiadásáról, akkor először az íróval egyeztet a szerkesztő, és ha kell, „nagyjavítást” csináltat: támpontokat ad a dramaturgiai javításhoz, és a nagyobb logikai hibák kiküszöböléséhez. Utána jön a konkrét szöveggondozás, ahol terítéken lesz a stilisztika, a karakterábrázolás apróságai, és a megmaradt logikai vagy dramaturgiai hibák javítása.

Minden egyéb munka a kiadó méretétől függ. Egy kis kiadónál, ahol évi harminc könyvnél kevesebb jelenik meg, a szerkesztő mindkét típusú szerkesztést végzi, mellette szerződéseket köt, külföldi partnerrel levelezget, a borítótervezővel és a tördelővel egyeztet. Nagyobb kiadóknál ezeket már több ember végzi.

Nálunk évi száznyolcvan-kétszáz könyv jelenik meg, és az én dolgom csak a magyar projekt irodalmi vezetése: a kéziratok kiválasztási folyamata, a szerkesztők ellenőrzése, az oktatás fejlesztése, és ellenőrzése. Nem kötök szerződéseket, nem levelezek külföldi partnerrel, és a tördelés vagy a borító kapcsán is csak akkor lépek a rendszerbe, ha elakad valami. Van, hogy az egész napom problémamegoldások sorozata.

Hol tanulhatók a szerkesztéshez szükséges ismeretek? Hogyan lehet ma valakiből szerkesztő?

Ez egy roppant jó kérdés. Attól függ, pontosan mivel szeretne az illető foglalkozni.

A magyar szakokon a hallgatók szerkesztési alapokat is tudnak tanulni, és utána szépirodalmi újságoknál cikkírók, szerkesztők lehetnek. A más diplomával rendelkezőknek viszont nem elérhető az egyetemi belső oktatás, csak a szakirányú továbbképzés. Sokan a Miskolci Egyetemre mennek, ott kiadói szerkesztő néven fut egy szakmai képzés. Itt főleg a tényirodalommal és a valóságban játszódó regényekkel foglalkoznak. Mindenféle kiadói munkafolyamatot megtanulnak, ami a mikro és a kis kiadókhoz nagyon jó, mert ott egy-két ember végez mindent. Az elmúlt pár évben született egy új képzés, ami könyvmenedzsment névre hallgat. A PTE és a Metropolitan végzi, de sajnos nem tudom, miben tér el a miskolcitól.

Ami a munkaerőpiacot illeti, mivel a szórakoztató irodalomnak nincs speciális képzése, a legtöbb aktív szerkesztő általában fordító vagy újságíró, és a gyakorlatban tanulta meg a szerkesztési tudnivalókat. Aki jó a szakmában, annak megvan a saját kiadója, így komoly hiány van szerkesztőkből.

Ahogy nőtt az Aranymosás Projekt, mi is próbáltunk külsős szerkesztőket felvenni, de azt tapasztaltam, hogy aki a zsánerből jön, sokszor csak egy szűk területen jó. Aki pedig egyetemi képzésekről, vagy a szépirodalom felől érkezik, az nem boldogul a gyakorlatban pl. egy fantasy regénnyel. Utána gyakornokokkal próbálkoztam, de ha egy tudást ingyen kap az ember, azt nem értékeli, és az sem biztos, hogy utána elég jó az illető, hogy kolléga lehessen.

Ekkor elindítottuk a Szövegkertészet szerkesztői továbbképzést. Nem az alapokról indul, hanem felvételivel, és ha van egy (bárhonnan) megszerzett tudás, arra már rá lehet építeni a zsánerspecifikus szerkesztési gyakorlatokat. Aki alapos szerkesztő, ráadásul sokféle zsánerben képes szerkeszteni, azt megtartjuk, a többieket meg felszívja a konkurencia. Nem sok embert képzek, évi két-három főt, csak a legjobbakat.

Mennyiben tér el a zsánerirodalmi szerkesztő munkája a szépirodalmat szerkesztő pályatársáétól?

Igazából minden szépirodalom, de az egyszerűség kedvéért használjuk ezt a két címkét. Sokban eltér a kettő. Amennyire belelátok, a szépirodalmi szerkesztéshez nem árt ismerni a klasszikus és a kortárs irodalmat, jól jön egy zenei és egy művészettörténeti alapműveltség. A vendégszövegek felismerése, a szimbólumok pontosítása, az asszociációk és formai játékok ügyes kezelése mind-mind komplex tudást igényel. A hazai kortárs próza nem történetközpontú, így teljesen más felfogás uralkodik a dramaturgia terén, mint nálunk. Abban is más a szemlélet, hogy mennyire nyúlnak bele a műbe. Sokkal jobban tisztelik a szövegtestet, és az alkotói szabadságot.

A populáris irodalomban ez másképp van. A szerkesztő akár fejezeteket átirat, hogy érthetőbbé tegye a könyvet. Kiemelten fontos a dramaturgiai ív, a történet érthetősége, és sokszor az olvasói értelmezés van a középpontban, nem pedig az írói intenció és önmegvalósítás. Ami a műveltséget illeti, itt is nagy olvasottságra van szükség, melynek része az adott zsáner is. A szerkesztő ismeri a bevett kliséket, és felismeri az új irodalmi hullámokat. Tudja, milyen célcsoportot vonz a könyv. Sok esetben „billenteni” kell a könyvet, speciális javításokat végezni, hogy a célcsoportot jobban elérje a mű. Itt nincs állami támogatás, és sokkal nagyobb a befektetett tőke, hiszen nem ezer példányban megy ki a könyv.

A siker részben a szerkesztőn múlik, és ez komoly felelősség. Főleg, hogy egy rossz szerkesztő komolyan visszavetheti egy ígéretes elsőkönyves pályáját.

Milyen személyiségre és milyen készségekre van szükség a szerkesztéshez?

Szerintem a jó szerkesztők hatalmas teherbírással és nyugodt, érett személyiséggel rendelkeznek. Képesek nézőpontot váltani, és hol az író, hol az olvasó fejével gondolkozni. Legyen nagy szókincs, stilisztikai ismeret, műveltség az adott zsánerben, elemző gondolkozásmód, oktatói készségek (a javítások okát el tudják mondani érthetően az írónak), és hatalmas türelem.

Van némi különbség a kiadók között a profil miatt. Van, ahol a szerkesztőktől a szokásosnál erősebb fantasy világépítési tudást várnak el, de van, ahol újító gondolkozásmódot. Minálunk ilyen kulcspont a dramaturgia érzék és az ütem hallása.

A Könyvmolyképző célja az olvasóvá nevelés, így olyan szerkesztőink vannak, akik ki tudják javítani a stagnáló műveket, és képesek alkalmazkodni a sok író sokféle stílusához, más szóval nem vasalják ki a szöveget.

Ki mindenkivel kell jól kommunikálnia egy szerkesztőnek, és hogyan tanulhatja ezt meg?

A szerkesztő három tűz között dolgozik. Az egyik az író, aki nem biztos, hogy javítani szeretne pár dolgon. A másik a főszerkesztő, aki egyszerre szeretne boldog írót, és jól kidolgozott könyvet. (Ez időnként kizárja egymást, mert van, amikor az író megfeszül, és nem akar valamin javítani, miközben a szerkesztő tudja, hogy ez kritikus hiba, és bukhat a könyv miatta.)

Harmadik szereplő az olvasó, akinek gyakran van egy elvárása az adott zsáner terén. Néha jó ez az elvárás, néha rossz. Ez az a pont, amin nagyon elcsúszhat egy kezdő szerkesztő, vagy azok, akik gyakorlottak, de nem azon a terepen és nem értenek mélyebben a zsánerhez.

Többször volt olyan, hogy kezdő írók lemondták nálunk a pályázatot, vagy valamilyen lehetőséget, mert máshol gyorsabb megjelenést ígértek nekik. Biztos voltam benne, hogy a kudarc felé haladnak, mert nem lesz jó a szerkesztési háttér, és pont azt a speciális ismeretet nem kapják meg, amit kellene. Próbáltam óvatosan megértetni, de lelkesen menni akartak, én meg nem mondhatom ki nyíltan, hogy ez csúnya kör lesz. Nagyon rossz látni, amikor utána évekig vergődnek.

Szerintem amúgy nincs olyan, hogy „kész szerkesztő”. Ez egy folyamatos tanulási út, és a szerkesztőnek önmagával kell a legjobban „kommunikálnia”. Ijesztő, amikor valaki azt hiszi, már nincs új dolog, amit tanulhat, mert gyakran inkább azt jelenti, hogy nem képes a visszacsatolásra, nem ismeri fel a tévedéseit, és így nem tudja tapasztalatként beépíteni.

Egy már szerkesztőként dolgozó embernek mi mindenben kellhet fejlesztenie magát?

Az asszertív kommunikáció ismerete alapvető dolog. (Erre vannak tréningek is.) A problémákat ki kell tudni mondani, és mondatni, méghozzá úgy, hogy az nem valaki hibája, hanem csak egy munkafolyamat része.

Tudni kell hogyan nemet mondani. (Bár az író mindig sérül, ha negatív lektorit kap.) Jó észben tartani szerkesztéskor, hogy az írók különbözőek. Van, akit csak kedvesen kérni szabad, vagy hatalmas stresszt él át, és azt, hogy megerőszakolják az írását. Míg van, aki utálja, ha „puhán” dolgoznak vele, mert lebegtetésnek érzi. Munkaképtelenné válik, ha nem tiszták a keretek, és nincs pontokba szedve, hogy mit javítson, és hányadikára.

Kell egy alapvető kultúra a kifelé irányuló kommunikációban is. A kis kiadóknál gyakran látni, hogy nincs ember külön a marketingre, és amikor fáradt a szerkesztő elég modortalan stílusban kommunikál az olvasókkal. Ezt ma már egy cég nem igazán engedheti meg magának.

Kell némi pszichológiai érzék, pl. felismerni, hogy mikor személyes élmény az írónak egy-egy jelenet, és miért borul ki, ha azt javítja a szerkesztő. De még fontosabb, hogy legyen önismeret. Nem szabad, hogy az író tekintélye, vagy lelkizése befolyásolja a szerkesztést. Persze, a jó szerkesztő azt is tudja, hol a határa a saját kompetenciáinak, és hol kell hallgatni az író megérzéseire.

Milyen a jó szerkesztő? Milyen elvárásoknak kell egy szerkesztőnek megfelelnie? Mit vár vagy várhat el tőle a kiadó, mit az olvasó, és mit a szerző?

A kiadó elvárja a határidő pontos betartását, a jó szakmai felkészültséget, és az íróval való zökkenőmentes munkát. Átalakulóban a könyves szakma, a szerkesztők gyakran külsős munkatársak, megbízási szerződéssel dolgoznak. Mindenki álma egy otthoni munka, de a baj, hogy csak az alkalmas erre, aki be tudja osztani az idejét. Nálam például háromszor tud nagyon elcsúszni a szerkesztő a határidővel, utána úgy vélem, nem képes önálló munkavégzésre, és kockázatos kiadni bármilyen feladatot.

Az írók közül sokan jó szaktudást várnak, magyarázatot a kérdéseikre és kölcsönös tiszteletet. A jó szerkesztő nem tekintéllyel, hanem szakmai érvekkel győz meg valakit a változtatásokról. Persze, ehhez kell egy érett író is.

Van, hogy akár ezer példány különbség lehet az első évi fogyásban, ha nincs egy kritikus hiba kijavítva. Ilyenkor vezető szerkesztőként nekem kell közbelépni, és bizony néha előfordul, hogy tekintéllyel kell átvinnem valamit, aztán két évig utál az író, majd a harmadikban megköszöni. Általában három év, mire megértik, hogyan működik belülről a könyvkiadás. 

Ami a kölcsönös tiszteletet illeti, időnként elsőkönyvesek nem érzékelik azt sem, hogy ez egy munkahely, és megsértődnek, ha szombat éjjel nem kapnak választ a cseten, vagy a szerkesztő nem ugrik a magánéleti gondjukat hallgatni. 

Az olvasók elvárásai a legnehezebb téma. Nekem ez a legérdekesebb viselkedéselemzőként, mert folyamatosan monitorozni kell. Például eleinte hiába tudtam, hogy egy-egy gyerekkönyvünk csúszkál korcsoport kapcsán, úgy voltam vele, biztos a pszichós előképzettség megy az agyamra, és valószínűbb, hogy bizonyos mérték belefér, hiszen az olvasók sokfélék. Ám a tapasztalat az, hogy nem fér bele. Ezt is meg kellett tanulni. 

Milyen előnyei lehetnek annak, ha a szerkesztő maga is író?

Ha valaki jó író, az hatalmas előny, mert a kora ellenére is lesz tekintélye a szerző előtt. Vannak, akik alsóbbrendűnek tartják a szerkesztőt, ha az nem tud írni. Hatvanas férfi írókat, ha sikeresek, nagyon-nagyon nehéz huszonéves szerkesztőlányokkal javíttatni. Míg ha a lány sikeres író, akkor más szemmel néznek rá, és sokkal könnyebben megfogadják a tanácsait.

Ha valaki maga is ír, néha könnyebb tud magyarázni, hiszen ilyenkor meg is tudja mutatni, mire gondol. És sokszor jobban megérti a másik író gondolkozásmódját, vagy kétségeit, mert maga is átment ugyanazokon a dolgokon.

Viszont árnyoldal, hogy a szerző esetleg féltékeny lehet, vagy rivalizálni próbál. Velem is próbáltak, amit eleinte fel sem ismertem, mert tizenegy évig csapatsportot játszottam, így ahol más verseng, én csak játszom. Most már kikerülöm az ilyen helyzeteket.

Illetve az is gyakori, hogy az író depresszív élményt él át. Nehéz dolog egy középkorú elsőkönyvesnek azzal szembesülnie, hogy náluk húsz évvel fiatalabbak sikeres írók, és jó szerkesztők. Az jut eszükbe, hogy elvesztegették az életüket, pedig ez nem igaz. Csak más álmokat valósítottak meg.

 Lehetnek hátrányai annak, ha a szerkesztő is író?

Igen. Ha közepes író, akkor hiába jobb szerkesztő, ezt nehezen hiszik el neki, dilettánsnak tűnhet, noha a két tudás csak egy tőről fakad, de nem ugyanaz.

Amúgy egy kiváló író is lehet borzalmas szerkesztő. Ha erős a stílusa, nagyon-nagyon figyelnie kell, hogy ne erőltesse rá a másikra, főleg, ha az elsőkönyves író, vagy ha markáns férfi a szerkesztő és csendesebb nő az író. Még a kisebb javításokkal is stílustörések sorozatát teheti bele. Hajlamos lehet arra is, hogy fél bekezdéseket beleírjon a szövegbe, ami nagyon rossz út. A szerkesztő nem társszerző.

Van még egy dolog, amire bölcs figyelni. A szerkesztő ne legyen meg nem értett író. Ha valaki rendszeresen azt érzi, hogy nála tehetségtelenebb alkotók írásaiba teszi bele a tudását, akkor az hosszú távon megmérgezi a munkafolyamatot. Azok az írók lesznek jó szerkesztők, aki elégedettek a saját sikereikkel.

A szerkesztői kurzusra jelentkezőknek mindig megírom, hogy aki kezdő író, az inkább írói kurzusra menjen, mert a szerkesztés felszívja a kreativitását, és nem biztos, hogy valaha író lesz. Ha meg nem élt vágyai vannak, előbb valósítsa meg önmagát, legyen sikeres, és csak utána szerkessze mások írásait. Sokkal egészségesebb.

Zsánerirodalmi szerkesztő esetén mennyire kell figyelemmel kísérnie a szerkesztőnek a legújabb trendeket a saját szakterületén? Mennyire kell olvasottnak lennie az adott zsánerben?

Ha a szerkesztő lektor is, akkor erősen képben kell lennie több zsáner terén, beleértve az angolszász területen megjelent könyveket is. A young adult irodalmat a legnehezebb követni, mert iszonyú mennyiségű könyv jelenik meg, és nagyon gyorsan felfut egy-egy új hullám. Ha valaki ritkán lektorál, helyette inkább az elfogadott műveket szerkeszti, akkor elég a sikerkönyveket és a bebukott könyveket ismernie évekre visszamenőleg, de a középmezőnyről elég, ha van egy átfogó képe, például könyvkritikákat olvas róla. Illik ismerni a kiadója azonos típusú könyveit, és lehetőleg a konkurencia friss kiadványait is. Ezek nélkül nehéz dolgozni.


(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/856176579155326805/?nic_v2=1alspNikr)

2020. szeptember 25., péntek

Adj, hogy Te is kapj :)

Sajnos a vírushelyzet miatt az élőben tartott előadások, oktatások, közönségtalálkozók elmaradtak, így - mint sok alkotónak - nekem is napi szintű gazdasági problémáim lettek. A blogra sokféle tartalmat terveztem, ennek kisebbik része fel is kerül, ahogy időm engedi.

A nagyobbik része a https://www.patreon.com/onsai oldalon lesz elérhető. 

Aki nem ismeri, ez egy közösségi finanszírozást lehetővé tévő oldal. Adományokat is szoktak ezen keresztül küldeni, de művészeket, termékfejlesztőket is lehet pár kávé erejéig támogatni, hogy létre tudjanak hozni új tartalmakat. 

Ez utóbbit szeretném megvalósítani. Mivel író, szerkesztő és viselkedéselemző vagyok, mindhárom irány kapcsán lesznek izgalmas anyagok. Egy sokféle, színes felületet szeretnék.

Sok kicsi sokra megy. Nekem nagy segítség, Nektek meg sok érdekes anyagot jelent.

Nézzetek körül, szeretettel várok mindenkit :)



2020. augusztus 25., kedd

Podcast kezdő íróknak

kreatív írás, segítség író akarok lenni

Az Alexandra Könyvszalon felkért, hogy kezdő íróknak, afféle "bevezetés az írásba" témakörben készítsek 5-10 perces podcasteket. A Segítség, író akarok lenni rovatban minden pénteken jelentkezem az új felvétellel.

Update: Ide fogom belinkelni az összes adást:
  1. Kezdő regényírók első lépései - Link
  2. Kezdő meseírók első lépései - Link
  3. 10+1 kreatív írás könyv - Link
  4. A tehetségtelenségről - Link
  5. A tehetséges írók fő problémája - Link
  6. A kézirat útja a nyomdáig - Link
  7. Hogyan zajlik egy irodalmi szerkesztés? - Link
Következők:
Író a regény mögött 


-------------------------------------------
Ha komolyabb anyagok érdekelnek, olvasd el A siker tintáját. Illetve a Patreon oldalamon elkezdtem A siker tintája 2. kötet fejlesztését, lehet támogatni a tartalomfejlesztést: http://patreon.com/onsai






2020. augusztus 3., hétfő

Egyensúly - avagy hogyan olvass kreatív írás könyveket :)

Az írók egyik komoly gondja, hogy a társadalom csak velük kapcsolatban hisz a zsenimítoszban. 
A közgondolkodás szerint a Tehetséges Íróra lecsap a múzsa, majd hopp, kipattan a fejéből a tökéletes mű, amit tökéletesen le is ír. Ez a társadalmi elképzelés semmilyen más művészeti ágra nem jellemző. A zenészeknél természetes az évtizedes gyakorlás, netán a konzervatórium, a festőktől sem várják el, hogy holnapra A magányos cédrust megalkossák, ahogy a szobrászoktól sem Dávid szobrát.

Pont ezért az írókra lelkileg nagyobb nyomás hárul, mint más művészekre. 2011-ben, amikor az első Aranymosás indult, hatalmas harcot kellett vívni ez ellen a nézet ellen. 

2020. július 27., hétfő

A közösségteremtő (kollektivista) alkotók írói gondjairól

Amikor írókat tanítok mindig az individualistákhoz beszélek, az ő problémáikról, az író blokkjaikról esik szó (pl 16 blokk), míg a kollektivisták gondjairól nem szoktam beszélni, noha magam is az vagyok. Idén rájöttem, nem véletlenül van olyan kevés ilyen író, aki aktívan publikál. Nagyon úgy tűnik, a másképp gondolkozásuk miatt sokkal nehezebb az írói útjuk. Most ez a cikk ennek a pár alkotónak szól. Csak egy bejegyzést szánok neki, így nagyon hosszú lesz, hozzátok a kávétokat :) 

Dióhéjban a kollektivizmusról:
A magyar lakosság nagy része individualista, természetes módon az "én" van előtérben, és a közösség csak utána jön. Ez egy gyerekkori szocializáció, olyan üzenetek táplálják, hogy "légy a legjobb", "a teljesítményed számít", "légy független". 
Viszont vannak olyan családok, ahol másfajta üzenetek és szokások között nő fel a gyerek, pl a generációk óta nagycsaládokból jövőknél, vidéki kisközösségben élőknél, vagy ha fogyatékkal élő testvérrel nő fel valaki. Kialakul egy olyan orientáció, ahol a tudatban nem az "én" van elől, hanem a "mi". Nem az egyéni teljesítmény az érték, hanem a közösség szolgálata, mások segítése. (Nem mindenkinél alakul ki, aki ilyen háttérrel rendelkezik, mert a társadalmi üzenetekből is leszűrheti a személy az ellentétes szocializációs információkat, de sokaknál igen.)

A csoporttudatot nem úgy kell elképzelni, mint a sci-fi filmekben, ahol agyatlan droidok menetelnek. Van az illetőnek egyénisége, komplexebb énstruktúra is kialakulhat, de a fókuszban mindig előrébb lesz a közösség. A nyelv természetes módon tükrözi a gondokozásmódot. A szóhasználatban megfigyelhető, hogy gyakran T/1-et használnak, "én" helyett "mi" szerepel.

2020. július 26., vasárnap

Az írói blokkok tizenhat fajtája

 Nyolc-tíz éve, az íróiskola indulása előtt összeszedtem a megfigyeléseimet. Vajon milyen okokból szokták az írók letenni a tollat? Aki olvasta A siker tintáját, annak is ismerős lehet ez a gyors körkép :)

Az ihletre várás 
Az ihlet versíráshoz szükséges, de próza esetén ez szerintem inkább mellébeszélés. Ha egy történet nem akar a lapra kerülni, akkor vagy dramaturgiailag nem működik, vagy nem elég erős a témánk, vagy simán csak még érlelődik bennünk az adott jelenet. Nyugodtan álljunk fel a géptől, a monitor bámulása teljesen felesleges. Tegyünk valami hasznosat! Lehetőleg minél monotonabb munka legyen ez (gazolás, mosogatás, a munkánk unalmasabb része), és miközben az agyunk másra figyel, a tudattalanunk szépen megoldja az írás problémáit.